Jeep Wrangler: Minden körülmények között számíthatsz rá

 Annyira stílusos és egyedi, hogy nehéz lenne bármihez is hasonlítani. Hatalmas kerekek, és még annál is nagyobb kerékjáratok.

 

Lassan ott tartunk, hogy megadjuk a kívánt desztinációt, és semmi más dolgunk sincs, minthogy hátradőljünk és élvezzük az utazást. Vezetéstámogató rendszerek hada áll rendelkezésünkre, amelyek mind arra szolgálnak, hogy nekünk jobb legyen. De nekünk valóban ettől lesz jobb?

Az eltöltött egy hét az új Wrangler társaságában visszahozta belém a hitet, hogy vannak még élvezhető autók, amelyek valóban arra szolgálnak, amire kitalálták őket, elvisznek A-ból B-be – ráadásul bármilyen körülmények között. És ezt vehetjük is a szó legszorosabb értelmében. Akik követnek minket Facebook oldalunkon olvashatták, leváltódott az Abarth szerelem, WRANGLER lett belőle!

Megtehetném, hogy csatolok pár képet róla és odaírom, hogy „szavak nélkül”, ahogy az ma sok helyen divatos, de nem engedné a lelkiismeretem. Muszáj meggyónnom mindent, ami történt, mert nem bírom magamban tartani. Mint egy kocsmai verekedés esetén kezdhetném, hogy az úgy történt, hogy… de nem igaz, mindenért én vagyok a felelős, csak és kizárólag én.

Általában úgy zajlik egy autó átvétel, hogy aláírom a papírokat, megkapom a kulcsot, forgalmit bepattanok, és viszlát egy hét múlva. Itt ez sem a szokásos formában történt, mert itt egyrészt nem úgy van ám, hogy csak úgy bepattanunk, hiszen hamar rájövünk, hogy 35 év felett már nem mozgunk olyan gazella módjára, mint anno, a beszállásra rá kell készülni, mert olyan magas az autó. Másrészt annyi szemet gyönyörködtető dolog van ezen a monstrumon, ami felett nem szabad átsiklani.

Azt gondolnánk, hogy ez csak egy terepjáró, amibe koszos ruhában bepattanunk, aztán elmegyünk horgászni vagy vadászni, vagy éppen kimenteni valamelyik barátunkat, aki a divatos SUV-jával elakadt egy nagyobb pocsolyában. Ezt a gondolatot gyorsan verjük ki a fejünkből, ez már nem az a világ. Annyira stílusos és egyedi, hogy nehéz lenne bármihez is hasonlítani. Hatalmas kerekek, és még annál is nagyobb kerékjáratok, idomok és zsanérok, semmi bonyolult játék, de mégis szemet gyönyörködtet. Igazi férfias játékszer, de ha egy csinos hölgyet pillantanánk meg benne akkor az pedig azért lenne szexi.

                    

Ránézésre is látszik, hogy szinte elemeire szedhető, de február lévén az ember eltekint az élménytől, miszerint ezt megtegye. Egy alkalommal szedtük le róla a tetőt, de gyanús volt, hogy holnap Augmentin kíséretében töltjük a napot, hiszen ez a nap még csak világít, ameddig negatív előjellel kezdődik a nappali hőmérséklet, addig nem vicces. Csak ülsz bent a volán mögött és nézed karakteres motorháztetőt, ettől egyedibb látvány ritkán fogadja az autós világ rajongóit. Első ránézésre hely szűkében vagyunk, pedig nagyon nem, sőt hátul ülni kimondottan kényelmes. Nagy csomagokkal ne készüljünk az útra, mert nincs bőséges csomagtér, de én tudtam élni nélküle. Amennyiben két fővel és egy bullterrierrel vágunk neki a világnak nincs ettől tökéletesebb útitárs. Sok időt nem kell az útvonaltervezéssel tölteni, csak találjuk ki, hogy hová szeretnénk menni, majd induljunk el a legrövidebb útvonalon.

Tartottam tőle, hogy terepjáró mivolta miatt majd közúton kényelmetlen lesz, de feleslegesen aggódtam abszolút kompromisszummentes.  Kicsit ráz és pattog, de én szeretem, régi vágású. Az első napokban csupán munkába járásra használtam és őszintén szólva nagyon élveztem, hogy elegáns öltözékben vehetem birtokba. Az Andrássy úton többen fotózták, mint ha egy sportautóval érkeztem volna az iroda elé, hiszen azokból ott naponta több is elgurul,viszont ebből garantáltan ez az egy volt. Végre elérkezett a hétvége, és beterveztünk egy neki való kirándulást, gondolni lehet, hogy túl sok aszfalt nem volt benne. Kár, hogy még nem májust vagy júniust írunk, mert szívesen lebontottam volna róla a külső héjat, minél természetközelibb legyen az élmény. Ahonnan származom, (Hatvan környékén) van egy Tengerszem nevű hely, de sokan Széleskő-ként ismerik… Aki már járt arra az tudja, hogy nem könnyű oda jutni még gyalogosan sem, nem még autóval. Ráadásul az elmúlt pár napban esett is az eső rendesen, szóval a természet nem bízta a véletlenre. Az autón nem is erre a célra szánt gumi van, ez sima utcai verzió ez okozott némi fejtörést, hogy mennyire jelent majd problémát. Meglepően sokáig feljutottunk vele csupán hátsókerékhajtással, aztán a kipörgésgátló folyamatos villogása jelezte, hogy ideje lépni. Ekkor váltunk „rettenetesbe”, vagyis csak félig, mert a sima négykerék-meghajtással már gyakorlatilag hazai viszonylatban szerintem bárhol boldogulunk, de ha kevés lenne, marad még opció.

                          

Olyan magabiztossággal kaptatott fel az emelkedőn, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lett volna. Elképesztő természetességgel megy át bármin, ami elé kerül, legyen az kidőlt fa, vagy patak. Sikerült találni egy vaddisznó túrást, ami sokkal mélyebb lett, mint azt gondoltam, ezért tökéletes volt a dagonyázásra. Kikapcsolt elektronikával megadatott az élet értelme és jó érzés volt újra gyermeknek lenni. Ez itt a vezetés élménye, legalábbis számomra.

A benne lévő 2,2 literes dízelmotor hangja talán nem a legszebb, kicsit zajosan jár, de ide abszolút illik. A 200 lóerős teljesítmény bőven elegendő terepen és közúton egyaránt, a nyolc sebességes automata váltó autópályán való közlekedésre is tökéletes. Gond nélkül tudunk vele 140-150-es tempóval haladni, persze a szélzaj valamivel nagyobb a megszokottnál, de ezt nem ide találták ki elsődlegesen. Én együtt tudnék élni vele az év 365 napján, nem vicceltem, amikor azt mondtam, hogy nálam most Ő az abszolút befutó. Természetesen rendelkezik minden vezetéstámogató rendszerrel, ami ma szükséges, és mellette olyan Alpine hifivel is fel van szerelve, hogy elképesztő. Az időjárás miatt csak elképzelni tudom, hogy milyen lehet vele úgy menni, hogy teljesen le van csupaszítva, és közben a kedvenc a zeném bömböl a hangszórókból.


Zárógondolatként azt jegyezném meg, hogy ilyen koszosan még nem vittem autót a mosóba. Szerintem a mai napig emlegetnek, mert annyi sár maradt utánam, hogy elképesztő. Számok tekintetében, ezt azt jelenti, hogy közel 3000 forintbólból sikerült aránylag tisztára mosni. Ezt itt az egyik legnagyobb fenntartási költség, mert a kapott élmények tükrében a fogyasztása a dízelmotorral egyáltalán nem releváns. Két szó jut eszembe vele kapcsolatban: szabadság, szerelem. És gondoljunk csak bele, milyen elvárásunk lehet még az életben egy négykerekűvel kapcsolatban. Ez egy életérzés nem egy használati tárgy, bánjunk vele kellő odafigyeléssel.