Keresés: a kiváló Screenlife-film

A jövő dönti el, vajon valóban forradalmi-e e mozi, de újszerűségével nemcsak hatásos, forgatókönyve révén még jó is!

 

Tehetetlenül áll az apa 16 éves gyermeke eltűnése előtt. Jó pár éve egyedül neveli lányát, akit szerető család vett körül, de az édesanya néhány évvel korábban betegségben meghalt. Az apa úgy érzi, mindent megtett lányáért: gondosan fizette zongoraleckéit, és odafigyelt, mikor, kihez hová megy tanulni, időben hazaér-e. Egy napon azonban kimarad, és másnap sem tud róla semmit.

 

Jobb híján odaül laptopjához – és nyomozni kezd. Egy kis eredményes gondolkodás, vajon melyek lehettek lánya különböző jelszavai és máris feltárul előtte gyermeke titkos világa. Facebook, Instagram, tumblr, e-mailezések, naptárbejegyzések, FaceTime, telefonbeszélgetések, családi fotók. Információk ezrei, tízezrei, a virtuális térben kell eligazodnia. Hogy lánya valójában hol, mikor, kivel volt, kivel, hogyan tartotta a kapcsolatot, mit tartott érdemesnek megosztani, feltölteni a különböző közösségi programokra, hogy a világ lássa. Vagy hogy éppen miket akart elrejteni a világ elől. Sziszifuszi munka, szinte reménytelen feladat.  S sajátos nyomozásával azt követően sem áll le, hogy a rendőrséghez fordul.

 

A Keresés (Searching) című film 102 perce során mintha mi is ott ülnénk a monitor előtt, hisz szinte minden a képernyőn zajlik. Látjuk az aggódó apa kereséseit a laptop archívumaiban, a különféle közösségi platformok felületein, ahogy előbányássza lánya korábbi levelezéseit, beszélgetéseit, chateléseit, feltöltéseit. Előkerülnek a rég elfeledett családi videók, fényképek, audio- és videokapcsolatok ismerősökkel és ismeretlenekkel. Szinte mi, nézők kezeljük a billentyűzetet, mintha mi magunk keresnénk az újabb és újabb nyomokat, mintha a SEARCH feliratú ablakba mi írnánk be az újabb és újabb szavakat, hogy mind többet és többet tudjunk meg egy eltűnt lány életéből. Az apának sok-sok vakvágányról kell visszafordulnia és elindulnia újabb és újabb útvonalon, hogy előbbre jusson és kiderüljön számára, mennyire nem ismerte lánya rejtett életét. Hogy kik vezették tévutakra, ki és miért zaklatta őt.

Pereg előttünk egy krimi, s közben elmerülünk abban a virtuális világban, amelyben hétköznapjaink során mi is élünk. Ismerős számunkra szinte minden online-felület, hiszen nap mint nap ezeken bolyongunk mi magunk is. E digitális forrásból szerezzük információinkat, tartjuk a kapcsolatot barátainkkal, osztjuk meg gondolatainkat, fényképeinket, videóinkat, és csevegünk írásban, szóban, képben ás mozgóképben.

Az apa kénytelen alaposan elmélyedni ebben a világban, hogy ne csak a rendőrségtől várja a megoldást és bízzon abban, hogy előkerül a lánya. John Cho remekül játssza az apát, Debra Messing a nyomozó rendőrnőt, de a főszereplő a digitális technika, a monitor mögé rejtőző, programokkal teli digivilág.

Screenlife-nak nevezik azt a legújabb filmes stílust, amely a képernyőn látottakat vetíti a néző elé és ennek segítségével mesél el egy történetet. Ennek egyik úttörője a Hollywoodban dolgozó, kazah származású Timur Bekmambetov – korábban az Éjszakai őrség és a Wanted című mozikat rendezte –, aki ezúttal producere e játékfilmnek. A rendezést Aneesh Chagantyre bízta. A Screenlife valójában egy Bekmambetov által kidolgozott program, melynek segítségével lehet „képernyős” filmeket alkotni.

 

A rejtély végül megoldódik, okos tanulságokat is kapunk (a szülőnek jobban kellene ismernie gyermekét, valamint vigyázzunk a kibertérben, mert nem mindenki az, akinek látszik), miközben egy színvonalas, ráadásul különleges moziélményt is kapunk. Az amerikai kritikák szerint a mű hitchcocki feszültségű, technikailag tökéletes kivitelezésben.

A játékfilm az InterCom forgalmazásában 2018. szeptember 20-tól látható a magyar mozikban.

(Fotók: InterCom)