Róma, ahogy a rómaiak sem ismerik

Az örök város rejtett kincseiről – és egy útikönyvről.

 

Róma = Colosseum, Vatikán, Spanyol lépcső, Piazza Navona, Angyalvár, világszerte ismert nevezetességek sora. Egy hosszú hétvége biztos nem elég az összesre, de talán még egy hét se. Többségük szép és érdekes. Vannak azonban legalább ilyen szépek, sőt szebbek és érdekesebbek is! Ezekből mutat be 111-et egy különleges útikönyv, mely még azoknak is sok újdonságot tartogat, akik úgy gondolják, már jártak Rómában és ismerik az örök várost. Sőt, a neten az olasz kiadást értékelő rómaiak közül is többen kedvet kaptak szeretett településük újrafelfedezéséhez! Melyhez nem kell mást tenni, csak sétálni, sétálni és sétálni.

 

Íme néhány felfedezni váró hely és történet!

Quartiere Coppedé

 

1916-ben egy ingatlanfejlesztő vásárolt az akkoriban még külvárosi részen egy 31 ezer négyzetméteres területet, hogy a középosztály számára építsen lakóházakat. A tervező, Gino Coppedé nagyot álmodott. Furcsa, soktornyú, szecessziós, számos építészeti stílus elemeit vegyítő épületei olyan extravagánsra sikerültek, hogy a felső tízezer kezdte vásárolni a lakásokat. Kollégái tetszését nem nyerték el; a negyedet „Róma szégyenének” nevezték. Coppedé halála után a szakma nyomására szigorúan egyforma bérkaszárnyákat húztak fel a még üresen maradt parcellákon. A negyedben áll a Villa Torlonia, Mussolini rezidenciája is.

Il Faro

Világítótorony a tengertől 30 kilométernyire? Igen, méghozzá a hét domb egyikén, a Gianicolon, csodálatos panorámát nyújtva. De nem a kilátás miatt épült itt. Az olasz egység megrögzött ellenzője, a Vatikán, illetve akkori vezetője, IX. Piusz pápa francia seregeket hívott Rómába, hogy megakadályozza Garibaldit a város elfoglalásában és az egyesült Olaszország fővárosává tételében. 1849-ben a Gianicolo-dombon győzedelmeskedtek az Italiáért harcoló seregek. A világítótorony stílusában Róma látképét meghatározó és megépítése óta a többség által ronda monstrumnak tartott, „írógépnek”, „esküvői tortának”, „protézisnek” és „jégkolosszusnak” is csúfolt Haza Oltárára (Altera della patria) emlékeztet. Nem véletlen, mindkettő Manfredo Manfredi alkotása. A tornyot sokan csak azért mászták meg, hogy fényjeleket küldjenek a közeli Regina Coeli börtönben raboskodóknak. Ma már vannak hatékonyabb eszközei is az illegális kapcsolatfelvételnek; a római városvezetés mégis kitart a zárva tartás mellett.

 

Sepolcro di Eurisace

 

Eurisace az I. században görög földről Rómába került rabszolga volt, aki kitanulta a pék mesterséget. Később azért cserébe, hogy 3 éven keresztül napi 100 véka gabonából sült kenyeret nyomott áron az állam rendelkezésére bocsátott, szabadságot nyert. Jó iparos és kereskedő volt, így gazdag emberként szenderült jobb létre. Még sírboltot is tudott építtetni magának a városfal közelében állított telken. Története nem hatotta meg az V. század emberét. A városfal megerősítésekor részben alapanyagként használták nyughelyét, részben pedig ráépítették a fal egyik tornyát. Az építmény utóbbi része a fal XIX. századi elbontásakor ismét meglátta a napvilágot. A feltáráskor egy római öltözetet viselő pár márványszobrára bukkantak. A talapzaton a következő állt: „Atistia, a feleségem, csodálatos asszony volt, földi maradványait a kenyérkosár rejti.”

 

Cimitero del Verano

A tehetős római templomban, kétezer éven át a belváros zsebkendőnyi zöldfelületein, egymás hegyén-hátán, néhány tíz centiméter mély sírba temetkezett. Napóleon kellett hozzá, hogy véget érjen a rendszeres járványokhoz vezető gyakorlat. Utasítására 1807-ben, a „falakon kívül” temető létesült. A Verano egészen 1880-ig bővült, míg minden felekezet és az ateisták is megkapták saját parcellájukat. Bud Spencer, Alberto Moravia. Natalia Ginzburg, Giuseppe Garibaldi, Vittorio de Sica, Marcello Mastroianni – néhány a legismertebbek közül, akik a nyugalmas sétára hívó temetőben nyugszanak.

 

La Grande Moschea di Roma

 

A Róma muszlimjai egy évszázadon keresztül küzdöttek a mecset építésért. Még az ötlet is pimasz a kereszténység fővárosában! A vallások közötti párbeszédről sokat beszélő II. János Pál bizonyítani akarta, hogy ugyanazt issza, amit prédikál; áldását adta az építkezésre. Sok volt a korlátozás: nem lehet magasabb, mint a Szent Péter bazilika; nem épülhet se központi helyen, se dombon; a minaret erkélyéről a müezzin nem hívhat énekszóval imára. A Vatikán és Róma vezetése azonban nem volt elégé résen; az alapterületet nem korlátozták. Így 1995-ben Európa legnagyobb mecsetét szentelték fel az olasz fővárosban. A 30 000 négyzetméteres épület 12 ezer ember befogadásra alkalmas. Így jut hely a hitetleneknek is, ugyanis Rómában a statisztika szerint csak 11 ezer muszlim él.

 

Ivókutak, a nagyorrúak

Lefelé kunkorodó kifolyójuk után nagyorrúnak (nasone) becézik a rómaiak 2500 éves múltra visszatekintő ivókutjaikat. Az örök városban borsos árú ásványvizet csak a tudatlan, illetve bizalmatlan turisták vásárolnak. A rómaiak és a szemfüles külföldiek a csaknem háromezer, városszerte, éjjel-nappal jéghideg vizet árasztó közkutakból csillapítják szomjukat. Elzárójuk sajnos nincs, ugyanis a városvezetés által néhány éve a kutak egy részére szereltetett csapoknak rövid idő alatt lábuk kélt. Így marad a pazarlás. Hogy lehet megkülönböztetni a külföldit a helyitől? Előbbi a csap alá görnyedve szürcsöl, utóbbi a kifolyó szájára szorítja egy ujját, és hagyja, hogy a cső tetején lévő lyukból szájába spricceljen a víz.

*

A berlini születésű, Rómában művészettörtnetet tanult szerző, Annett Klinger 111 különleges hely: Róma című, németes precizitással készült útikönyvéből az is kiderül, hol rejtőznek, hogyan közelíthetők meg, és mikor tartanak nyitva ezek és más különleges látványosságok.

(A kötet a Kossuth Kiadó gondozásában jelent meg.)

Bővebben: a Könyvtacskó oldalán!

(Fotók: Könyvtacskó és Pixabay)