Az ékszerek, amióta csak léteznek elbűvölik az embereket, és számtalan botrányos és izgalmas kaland fűződik hozzájuk. Híres házastársak és szerelmesek vásárolták ajándékként vagy királyi gyűjteményekben éltek szerte a világon. Íme néhány legyűgőző ékszer, amelynek igen izgalmas a története is.
La Peregrina gyöngy
Néhány ékszernek több, mint 500 éves története van. Mind közül az egyik legtitokzatosabb és legértékesebb az 1579-ban Panama partjainál talált La Peregrina. Ezt a tökéletesen körte alakú gyöngyöt 1582-ben eladták II. Fülöp spanyol királynak, aki eredetileg lányának szánta nászajándékba. De a gyöngy úgy megbabonázta a királyt, hogy inkább megtartotta magának és később a végrendeletében a spanyol koronaékszerek rangjára emelte. Így az ékszer több, mint 200 évvel később is minden királyi leltárban rögzítésre került és a királynők kedvencévé vált. Az ezután következő időszakban nyolc király kezén is áthaladt: ezt viselte töbek között III. Fülöp király felesége Margit királyné az 1605-ben megkötött spanyol-angol békeszerződés alkalmával, majd IV. Fülöp két felesége is. 1808-ban Bonaparte Napóleon idősebbik bátyja, József került a spanol trónra, aki ötéves uralkodása után 1813-ban kénytelen volt elhagyni az országot, és természetesen magával vitte a spanyol koronaékszereket is, beleértve a La Peregrinát. Az ékszer végül III. Napóleonnál kötött ki, aki angliai száműzetése alatt eladta James Hamiltonnak, akitől később a Sothebys aukciósházhoz került. Ekkor került a képbe Richard Burton, aki 1969-ben egy aukción vásárolta meg 37.000 dollárért felesége, Elizabeth Taylor születésnapjára. A gyöngyöket ezúttal már egy Cartier által készített nyakláncra helyezték át. A La Peregrina 2011. decemberében került újra kalapács alá és 11.842.500 dollárért találta meg új gazdáját. Abban az időben ez volt a legdrágább természetes gyöngy ékszer, amit valaha aukción értékesítettek.
A kék Oppenheimer-gyémánt
Az ékszer 2016-os eladása valóságos szenzáció volt gyémánt-és ékszerkereskedelmi körökben. Nem csak azért, mert ez az eddigi legnagyobb kék gyémánt, amely valaha is megjelent egy aukción, hanem mert a legmagasabb árat kapta, amit egy gyémánt valaha kaphatott a maga 57.600.000 dollárjával. Sokan, sokszor próbáltak a ritka gyémánt eredetének nyomára bukkanni, de még mindig a történelem homálya fedi. Az egyetlen részlet, amely teljes bizonyossággal ismert, az az, hogy a gyémántot valahol Dél-Afrikában bányászták. A legvalószínűbb feltételezés szerint a kő a De Beers vállalat egyik bányájából került napvilágra valamikor a huszadik század elején, de pontosabbat nem tudni. Még az árverezést bonyolító Christie’s angol auciósháznak sem sikerült ennél többet megtudnia. Mindössze egyetlen levél került elő, amelyben a Christie’s nemzetközi ékszerigazgatója, Rahul Kadakia azt írta, hogy az Oppenheimer kék gyémántot az utolsó tulajdonos megbízásából kínálták eladásra. És bár az eredete a múlt homályába vész, az ember, akiről nevét kapta annál ismertebb, hiszen az évtizedek során az Oppenheimer név a gyémánt szinonimájává vált. Az biztosan tudható, hogy a gyémántot Phillip Oppenheimer vásárolta meg feleségének, Pamela Fenn Strilingnek, de hogy mikor és mennyiért az megint csak rejtély.
II. Erzsébet Vlagyimir tiarája
Az angol királynő egyik legékesebb ékszerét eredetileg a hatalmas ékszergyűjteménnyel rendelkező Maria Pavlovna Romanova nagyhercegnő kapta, amikor feleségül ment Vlagyimir Alekszandrovics nagyherceghez 1874-ben. Amikor 1917-ben Oroszországban hatalomra kerültek a bolsevikok, a nagyhercegnének is menekülnie kellett és Olaszországon keresztül végül Franciaországba utazott. A kalandos út során páratlan ékszergyűjteménye végig vele volt, de mivel előbb-utóbb pénzszűkébe került, így kénytelen volt megválni néhány értékes darabtól. Így vásárolta meg a tiarát Teck Mária akkori brit királyné, aki 1953-ban bekövetkezett halála után unokájára, II. Erzsébet királynőre hagyta mesebeli ékszergyűjteményét, köztük ezt a 15 különleges gyémántból kirakott, smaragdokkal és gyöngyökkel díszített fejdíszt.
A hírhedt Hope gyémánt
A legenda szerint a káprázatos indigókék drágakő egy hindu bálvány szeme volt, mielőtt egy tolvaj pap kiszakította volna, és amely így egy évszázadokon átívelő átkot váltott ki. Az eredeti vadgesztenye méretű gyémánt később Franciaországba került, miután egy francia kereskedő, Jean Baptiste Tavernier eladta a Napkirálynak, XIV. Lajosnak, aki 1673-ban foglalatba vésette, és gyakran egy kék szalagon viselte a nyaka körül. A francia forradalom után viszont mintha teljesen eltűnt volna a történelmi feljegyzésekből és csak 1812-ben említik újra, amikor egy kisebb 45,52 karátos kő rejtélyes módon újra felbukkant Londonban. A káprázatos kő végül IV. György gyűjteményébe került. A Hope név csak azután ragadt rá, hogy Lord Henry Thomas Hope megszerezte a drágakövet, bár a feljegyzések ismét nem fedték fel, hogy kitől és mennyiért.
Wallis Simpson Cartier karkötője
VIII. Edward angol király – aki 11 hónapos uralkodás után szerelme kedvéért mondott le a trónról – kapcsolatuk idején rengeteg ékszerrel lepte meg Wallis Simpsont. Botrányosan induló 35 évig tartó házasságukról ékszerek sokasága tud mesélni, de mind közül legértékesebb talán az a gyémánt Cartier karkötő, amelyet Wallis esküvője napján is viselt. A rossz hírüket keltő pletykagyárak 1936-ban indultak be igazán, amikor a nemzetközi sajtó fotókat tett közzé Mrs. Simpsonról, amint a Nahlin nevű hajó fedélzetén megcsillannak a karkötőjén lévő kis gyémánkeresztek. Érdekes módon, ezek a csillogó darabok erős hasonlóságot mutattak két másik kereszttel, amelyet a király a nyakán lévő láncon viselt – ugyanazon a tengerjáró hajón. Az ékszert az a 12 gyémánttal és más drágakövekkel díszített kereszt tesz igazán jelentőségteljessé, amelyek mindegyike romantikus szerelmükről tesz tanúbizonyságot. Wallis az első keresztet 1934. novemberében kapta a „WE are too” felirattal, amelynél a WE annyit tesz, mint Wallis és Edward. A következő kettő kereszt 1935. júniusában került a karkötőre, majd 1935-ben a leendő király saját vörös rubinkeresztjét ajándékozta szerelmének… és ez így ismétlődött még jó néhány alkalommal, más és más elnevezéssel: a Király keresztje 1936. márciusában, a Röntgen kereszt 1936. júliusában (amelyet Wallis egy betegsége kapcsán kapott ajándékba), az Isten óvja a Királyt, a Mi Házasságunk kereszt, és még további kettő.
Ha tetszett, olvasd el ezt is:
