Egy süteményben sokkal több rejlik, mint egy édes csábítás. Minden falat beszédes, és ha nagyon jól figyelünk, akkor izgalmas történetekkel ajándékoznak meg bennünket.
Mert minden sütemény mögött ott van egy ember….
Macaron:
A gyönyörű színekben játszó, habkönnyű és légies macaron talán az egyik leghíresebb francia desszert, és először a középkorban bukkan fel a történelemben, és amely feltehetően Olaszországból Catherine de Medicinek köszönhetően került Franciaországba a 16. században. Mindazonáltal, ne becsüljük alá Franciaország szerepét a macaron történetében, hiszen itt jelent meg a macaron első írásos receptje is a XVII. században, és itt vált igazán népszerűvé két karmelita apáca által.
A Macaron-nővérek:
Marguerite Gaillot és Marie-Elisabeth Morlot nővérek 1792-ben Nancyban, hogy túléljék a francia forradalmat sorra sütötték és értékesítették ezeket a csinos kis desszerteket. Hamarosan már mindenki úgy ismerte őket, mint a „Macaron Nővérek„. 1952-ben Nancy városa aztán róluk nevezte el ezt a helyet. Az 1830-as években a párizsi cukrászok bemutatták a világnak a macaron parisien-t, amelyet egy Louis Ernest Ladurée nevű személy nevéhez fűzödik, aki egyértelműen sokat tudott erről a nagyszerű édességről. Innentől kezdve elindult a macaron folyamatos megújulása és azóta számtalan szín és ízvilágban tündököl. Sofia Coppola 2006-os Marie-Antionette című filmjének hála a világon szinte mindenhol még nagyobb népszerűségre tett szert Amerikától-Dél-Koreáig.
Sacher torta
Történt, hogy Franz Sacher a fiatal cukrász, aki Metternich herceg udvarában dolgozott, 1832-ben a konyhafőnök betegsége miatt egy nap váratlan feladatot kapott. Az esti ünnepségre egy olyan desszertet kellett készítenie, amellyel el lehet kápráztatni az előkelő közönséget. Persze hatalmas sikere lett és a sacher torta rövidesen fogalommá vált a Monarchiában. A fiatal Sacher ezután tovább képezte magát, szolgált az Esterházy családnál, Pozsonyban és Pesten dolgozott, majd a 1848-49-es szabadságharc után visszatért Bécsbe, ahol megnyitotta apró édességboltját. Fia, Eduard már Londonban és Párizsban tanult, majd apa és fia közösen egymás után több éttermet is nyitott. De Franz Sachernek még ennél is nagyobb tervei voltak, ezért a bécsi Operaház mellett megvásárolt egy üres telket, ahol 1876. szeptemberében megnyitotta fényűző szállodáját, a Hotel Sacher-t.
Anna és a Hotel Sacher:
1880-ban az akkor 37 éves Eduard feleségül vette egy mészáros lányát, a 21 éves Anna Fuchs-ot, aki férje halála után apósával karöltve átvette a hotel vezetését. A remek üzleti érzékkel megáldott nő korának egyik legjelentősebb alakja lett, és egy igazi jelenség volt: szivarral a szájában, francia bulldogjaival a nyomában ő lett az úr a házban. Vezetése alatt a szálloda a társadalmi elit népszerű találkozóhelyévé vált, politikusok, művészek, írók, költők töltötték itt a napjaikat: Rudolf trónörökös, Gustav Klimt, Gustav Mahler… Sikere és zsenialitása abban rejlett, hogy mindenben meglátta a lehetőséget. Óriási hangsúlyt fektetett luxusra és a gaszronómiára. Franz Sacher 1907-ben bekövetkezett haláláig kíséretezett az ételekkel és az ízekkel, amelyekkel aztán menye megnyerte a hotel előkelő közönségét.
Éclair-fánk
A szakácsok királyának és a királyok szakácsának nevezték a férfit, aki a világ első világhírű szakácsa volt. Marie-Antoine Carême a XVIII. század fordulóján élt és olyan neves politikusoknak és államférfiaknak dolgozott, mint Napóleon, IV. György angol király vagy éppen I. Ferenc József császár. Nem csak a francia konyhaművészetet alapozta meg, de megalkotta az egyik legünnepélyesebb és legfinomabb süteményt is, az éclair fánkot. Ám a későbbi híres szakács nagyon messziről indult.
Kenyér és villám:
Nyolcéves korában beállt egy helyi konyhába dolgozni, hogy szegényként és hajléktalanként el tudja magát tartani. Ez a megélhetés hamarosan a szenvedélyévé vált, mivel ételeivel és süteményeivel nagy sikert aratott, és amely később lehetőséget biztosított számára, hogy megnyissa saját cukrászdáját. Itt alakította aztán át az eredetileg „pain a la duchesse”, azaz „kenyér hercegné módra” néven ismert édességet, ami azóta éclair fánk néven vonult be a köztudatba. Az éclair szó egyébként villámot jelent, és egyesek szerint a tetejét borító csillogó mázról kapta új nevét, míg mások szerint arra a sebességre utal, amilyen gyorsan elfogy.
Zserbó
A svájci származású Émile Gerbaud igazi cukrászcsaládba született és Németországban, Franciaországban és Londonban tanulta ki a szakmát. Első üzletét Franciaországban nyitotta meg, majd 1884-ben Budapestre költözött, ahol Kugler Henriktől, annak egy svájci barátjának ajánlására átvette az akkori Gizella téren, mai nevén Vörösmarty téren álló cukrászdát, amelyet több másik is követett a Nemzeti Kaszinó épületében, az Operával szemben és a nyereség 10 %-át mindig pontosan fizette Kugler Henrik számára. Az 1885-ös Országos Általános Kiállításra épített Királyi Pavilon az 1896-os milleniumi ünnepségeken máró, mint Royal Gerbaud Pavilonként működött és a kiállítás legnépszerűbb találkozóhelyévé vált.
Konyakmeggy és macskanyelv:
Gerbaud Emil itt mutatta be nagyszerű találmányát a konyakmeggyet, de neki köszönhetjük a macskanyelvet is. Emil számára minőség volt az egyik legfontosabb, fegyelmezett, takarékos ember volt, minden reggel 6-kor kelt és ment az üzletébe, ahol az alkalmazottakkal együtt dolgozott. A korabeli feljegyzések szerint a Gerbaud-ba járni sikk volt: külföldi és magyar művészek, arisztokraták és a bohémek neves találkozóhelye lett, ahol Európa legjobb édességeit lehetett kapni. Gerbaud 1919-es halála után felesége az egykori csokoládégyáros lánya, Esther vitte tovább. A róla elnevezett zserbó süteményünk keletkezését teljes homály fedi, a legendák szerint Gerbaud találta fel, de a cukrászda árjegyzékében ekkoriban még nem szerepelt, és csak a második világháború után vált az egyik legnépszerűbb magyar süteménnyé. De olyan vélemény is van, amely szerint az 1958-as Világkiállításra készítették először, mint neves társait a Rákóczi túróst és a Somlói galuskát.
Dobostorta
Dobos C. József 1847-ben született egy szakácscsaládban. Édesapja mellett kezdte el tanulni a szakmát, majd 1878-ban megnyitotta első delikátesz üzletét a Kecskeméti utcában, ahol saját márkás termékeit árulta, mint a Dobos Tündér nevű likőr, a pástétomokhoz használatos Dobos fűszerkeverék, a Dobos-féle mell croquett-et, ami egy köhögés elleni cukorka volt és több konzervált zöldségét is. 1881-ben jelent meg a két nyelven íródott Magyar-franczia szakácskönyv, amelyhez a francia gasztronómia szolgált alapul és amelynek hatására a francia könyha több kifejezése is otthonra lelt a magyar nyelvben. Ikonikussá vált süteményét egy csodálatos véletlennek köszönhetjük.
Egy csodálatos véletlen:
A történet szerint a híres cukrász egyik inasa miközben köpülte a vajat véletlenül cukrot tett bele só helyett (akkoriban sóval tartósították a vajat). Amikor aztán Dobos József megkóstolta, nem kidobta, hanem kísérletezni kezdett vele és így született meg a vajkrém, amellyel még Gerbaud-t is megelőzte. Az 1885-ös Országos Kiállításon saját pavilonjában kínálta az előkelő vendégeknek készült finomságokat és az általa tartósított élelmiszereket, mint a lúdmáj, a szarvasgomba vagy a fogas, sőt…ő volt az első, aki zöldségkonzerveket kínált. A dobostortát Sisi és Ferenc József kóstolhatta meg elsőként és az egekig magasztalták. A dobostorta hamarosan nagy sikerre tett szert és sokan próbálták megfejteni a habkönnyű piskóta és a lágy csokikrém titkát.
Maga Dobos C. József rengeteget bosszankodott a vacak utánzatokon, ezért 1906-ban, üzlete bezárakor úgy döntött, hogy közkinccsé teszi az eredeti receptet. Viszont ennek semmi nyomát nem találni és kutatások szerint már 1903-ban bezárta Kecskeméti utcai üzletét. Lehet, hogy a ma ismert dobostorta recept nem is az eredeti?
Itt további érdekességeket találsz:
