Minden országnak és népnek megvannak az erősségeik és a szokásaik, és ahogyan szeretik élni az életüket. Ez alól a nevelés sem kivétel. Engem személy szerint mindig lenyűgöz, ha megismerkedhetek más kultúrákkal, ha tanulhatok a tapasztalataikból, és egy kicsit betekinthetek abba, hogy a világ különböző tájain hogyan is csinálják a szülők ezt a gyereknevelést.
Nepál: sok feladat és saját készítésű játékok
Az hegyekkel teli ázsiai országban ahogy nőnek a gyerekek úgy kapnak egyre több feladatot. Már 5-6 évesen őket küldik vásárolni és az idősebb testvérek rendszeresen vigyáznak a testvéreikre. Ennyi idősen már képesek megfőzni egy tál ételt, lenyírni a füvet és felaprítani a tűzifát is. A gyerekeknek hamar fel kell nőniük, hogy segítsenek a szüleiknek. Nepálban gyakran látni gyerekeket felügyelet nélkül játszani az utcán, és nincsenek olyan játékok, amelyekhez itt a fejlett társadalmakban gyermekeink hozzá vannak szokva. Ők mindent kézzel készítenek és sokszor a legegyszerűbb játékokkal játszanak a legjobbat a gyerekek: alaposan bebugyolálnak ragasztószalaggal egy követ és abból lesz a labda vagy régi üvegeket kineveznek autónak. Nagyon csekély ráfordítással elképesztő dolgokat tudnak kitalálni.
Hollandia: rugalmasság és önállóság
A hollandok szeretnék minél előbb függetlenségre és önállóságra nevelni a gyermekeiket. Ez például megnyilvánulhat abban, hogy megfelelő öltözetben akár szakadó esőben is tekerhetnek a gyerekek amerre csak akarnak, mert a szülők úgy vannak vele, hogy ezzel elősegítik gyermekeik függetlenségét és növelik ellenállóképességüket is. Nagy hangsúlyt fektetnek arra is, hogy erősítsék a gyerekekben a szabályok közös megalkotását, ami persze nem azt jelenti, hogy a gyerek mindent megkap, amit akar. Viszont beleszólhatnak ők is a családi szabályok kialakításába, így a nevelés kevesebb hatalmi harcot és fegyelmezést jelent. A holland szülők nem gondolják azt, hogy a gyerek a szülő kiterjesztése, hanem független emberek, akiktől nem várják el, hogy valóra váltsák apa és anya megvalósulatlan álmait.
Japán: másokra való odafigyelésre nevelés, de semmi puszi
Japánban az önkifejezésnek nincs túl sok hagyománya. A gyerekeket arra nevelik, hogy mindig gondoljanak a többi emberre és mindig ennek megfelelően cselekedjenek, mert a legfontosabb a béke megőrzése. Ez lehet az egyik oka annak, hogy Japánban akárhová megy az ember – étterembe, múzeumba, stb. – a japán gyerekek mindig fegyelmezettek és visszafogottak. A felkelő nap országában nagy hagyománya van a hordozásnak és az anyák kisbabájukat magukra kötve mindenhová viszik magukkal. Ez az állandó fizikai közelség sok szempontból kifejezi a szeretetet, annak ellenére, hogy Japánban nem divat a puszi és az ölelés. Ugyanakkor a legtöbb család együtt alszik egy közös nagy futonágyon: anya és apa a két szélén, középen pedig a gyerekek.
Franciaország: nem a gyerek körül forog a világ
Hazánkban egy kisgyerekes család vagy nagyon ritkán megy étterembe vagy igyekszik minél hamarabb megoldani a táplálkozást és inkább kapkodva befalnak mindent, csak ne legyen cirkusz. Ezzel szemben, ha Franciaországban szétnézünk, a családok teljes békében és nyugalomban költik el ebédjüket, miközben a kicsik türelmesen ülnek az etetőszékükben és várják az ennivalóikat. Sehol egy hiszti vagy nyafogás. A francia szülők tisztában vannak a saját szerepükkel, tudják, hogy ők a főnökök és nem állnak állandóan a gyerekeik rendelkezésére. És még bűntudatuk sincs emiatt. Az este például szent és sérthetetlen, amely csak a felnőtteké. Persze ott lehet velük a gyerek, de tudják, hogy ilyenkor a felnőttek magukkal és egymással foglalkoznak. Ahogy mi is, úgy a francia szülők is szeretnék, ha gyermekeiket minél több hatás érné, de nem minden erről szól. Nem érzik úgy, hogy folyamatosan képezniük kéne az óvodásaikat, nagyon örülnek annak is, ha a gyerek csak egyszerűen ott játszik körülöttük.
Svédország: nincs testi fenyítés
Svédország volt az első ország, ahol betiltották a verést és a testi fenyítést, mint nevelési eszközt. Még 1979-ben. Ezt Norvégia és Finnország is gyorsan követte. Az 1960-as évekig még általánosan elfogadott volt a fenyítés, de egyre több szülő döntött úgy, hogy nem emel kezet a gyermekére. A demokratikus, egyenlőségen alapuló eszménykép folyamatos fejlődése azt jelentette, hogy egyre több svéd érezte úgy, hogy minden embernek ugyanolyan joga van az erőszakmentes élethez – ahogyan ezt Svédország hivatalos honlapján is olvashatjuk.
Olvasd el ezt is, érdekes:
