Az élet túl rövid. Túl rövid ahhoz, hogy ne csupa jó dologgal töltsük meg. Ezért 2023 egy új fejezet lesz az életemben.
2022 durva év volt. Mint egy harcosnak, úgy kellett minden egyes nap megvívni a csatákat. Rengeteg minden történt körülöttem…. és elveszítettem életem egyik legfontosabb emberét. Egy világ hullott szét, és a szívembe örökre beköltözött a szomorúság.
Sok minden megváltozik, amikor valami véget ér vagy amikor elveszítünk valakit. Nem csak életünk egy szakasza ér véget, hanem átértékelődik minden. A szeretett ember elvesztésével rájövünk, hogy az élet túl rövid. Túl rövid ahhoz, hogy ne csupa jó dologgal töltsük meg.
Ezért 2023 egy új fejezet lesz az életemben.
De nem akarok újévi fogadalmakat tenni – az elmúlt néhány évben egyébként is elegem lett már belőlük. Nem akarok megint kudarcot vallani, nem akarok lehetetlen célokat kitűzni magam elé, nem akarok elvárásokat, nem akarok görcsöt és frusztrációt. Nem akarom haszontalannak és gyengének érezni magam, nem akarok azt érezni, hogy nincs akaraterőm és minden hiábavaló. Nem akarom rosszul érezni magam a bőrömben. Az élet rohadtul rövid. Nem akarok bele rossz dolgokat. Élvezni akarok minden egyes napot, élvezni, amit csinálok, és olyan dolgokat csinálni, amiket élvezek és örömet okoznak. Nem akarok belebetegedni a stresszbe, a rohamtempóba, az állandó feszültségbe, nem akarok másoknak megfelelni, nem akarok úgy élni, ahogy másoknak tetszik. Sikert és boldogságot, elégedettséget, békét és nyugalmat, időt, és főleg nagyobb hitet akarok, hogy mindez sikerülni fog.
És nem akarom eldobni a pozitív változás, fejlődés és növekedés reményét. Ezért azt találtam ki, hogy nem teszek semmit. Ebben az évben, ebben a hónapban, ezen a héten. Csak egy napban gondolkozom. Mert mindig csak a mai nap számít. Carpe Diem. Ma van minden, ma történik minden. Csak az számít, mit töltök bele a mai napba. Úgyhogy úgy döntöttem, csak rövidtávú célokat tűzök ki magam elé. Csak ma. Ez a jelszó. Csak ma kilépek a komfortzónámból. Csak ma nem fogok stresszelni az idő szorításán.
Csak ma, megteszek valamit magamért.
Ha abból indulok ki, hogy minden nap sikere a következőre épül, akkor észre sem fogom venni, hogy egy éven át a legjobban és a legteljesebben élem az életem. Sokkal könnyebb lesz így, és ezért nem vagyok hajlandó többé hagyományos újévi fogadalmakat tenni.
Megértettem, hogy minden fájdalomnak és veszteségnek van valami tanulsága számomra. Minden veszteségben ott van egy új lehetőség. Megértettem, hogy lehetek egy frusztrált, gyenge és boldogtalan ember, de lehetek önmagam legerősebb változata. Én ülök a vezetőülésen, én fogom a kormányt, én döntöm el, merre kanyarodok, letérek-e az útról, és mennyire nyomom a gázt.
Megengedem magamnak, hogy ez az új év egy új fejezet legyen az életemben. Felhasználom a veszteségemet, hogy több szeretetet szerezzek magamnak. Felhasználom a bennem élő fájdalmat, hogy tanuljak. Amit elrontottam, megjavítom. Magamnak. Türelmes és bátor leszek, miközben lépésről lépésre megyek előre.
És mi kell ehhez?
Kicsit több energiát fektetni magamba. Napi szinten annyi energiát fordítok mindenre és mindenki másra! Hát most adok magamnak is… például a céljaimra meg az egészségemre… Én akarok a főszereplő lenni a saját életemben!
Nem számít, hogyan alakul ez az év , milyen csúcsok, milyen mélypontok lesznek. Minden nap dolgozhatok azért, hogy boldoggá tegyem magam. Akár bent vagyok, akár kint, akár barátokkal, akár családdal vagyok, vagy éppen egyedül, meg tudom csinálni azokat az apróságokat, amelyek feltöltenek engem. Azok a dolgok, amelyek megmosolyogtatnak és jó érzéssel töltenek el. Jövőre pedig, amikor visszatekintek mindarra, amit elértem, tudom, hogy meg fogok lepődni, milyen messzire jutottam…
