David O. Russell nem tartozik a legtermékenyebb direktorok közé, neve mégis megkerülhetetlen a mai amerikai filmgyártásban. A vélemények pedig elég erősen megoszlanak vele kapcsolatban. Egyfelől az a hír járja róla, hogy egy igazi nárcisztikus, pszichopata jellemvonásokat birtokló hajcsár. Másfelől viszont a rendezői zsenijét nem lehet tőle elvitatni. Hiszen olyan alkotásokat köszönhetünk neki, mint a Sivatagi cápák, a Napos oldal, A harcos vagy épp az Amerikai botrány. Legújabb filmjében, az Amszterdamban igazi sztárparádéval próbálta becsábítani a közönséget a moziba.
Átlagemberek a bajban
A történet egy gyilkossági eset körül forog, az első világháború után. A slamasztikába alaposan belekeveredik egy üvegszemű, furcsa orvos (Christian Bale), egy fekete ügyvéd (John David Washington) és egy ápolónő (Margot Robbie). A három barátnak a társadalmi előítéleteken felülkerekedve kell tisztára mosnia a nevét.
Óriási anyagi veszteség
A film alaposan megosztotta a közönséget és anyagilag is gigantikus bukásnak számít. Az okokat homály fedi, mivel Russell filmjeit szokta kedvelni a szakma, ennek tetejébe rengeteg ismert arc látható a filmben. Hiába szerepel Christian Bale, John David Washington, Margot Robbie, Robert De Niro, Anya Taylor-Joy, Rami Malek, Zoe Saldana, Michael Shannon, Mike Myers, Chris Rock és Taylor Swift, olybá tűnik, hogy ez a névsor nem volt elegendő a közönség meghódítására.
Fontos társadalmi témák
Az Amszterdam azt a hatást kelti, mintha a díjszezonra készült volna. Hiszen olyan témákat boncolgat, amelyeket szeretnek a különböző gálák díjazni. A filmben ugyanis szó esik a rasszizmusról, a háború céltalanságáról és az ártatlanság vélelméről. Aki pedig ezek alapján egy szájbarágós, elcsépelt darabot vár, annak akár kellemes meglepetést is nyújthat az Amszterdam. A film ugyanis alapvetően egy könnyed, laza, szellemes hangvételt üt meg, és ugyan ott lapul a felszín alatt a drámai töltet is, de a szórakoztató stílus a dominánsabb.
Fordulatos történet és igényes látványvilág
A korrajz ábrázolásáért óriási piros pont jár az alkotóknak. A díszletek, a jelmezek, a színészek megjelenése mind a ’30-as évek Amerikájába repít bennünket. Mindehhez pedig egy olyan krimiszál párosul, amely ugyan kiszámítható egyes elemeiben, de van annyira figyelemfelkeltő és összetett, hogy lekösse az embert. Szó sincs arról, hogy az Amszterdam cselekménye Agatha Christie-féle magasságokba jutna, de kellemesen megdolgoztatja így is az agytekervényeinket.
Nem minden arany, ami fénylik
Ami negatívumként felróható, hogy a bő kétórás játékidőt bizonyos pontokon megérzi az ember türelme. Illetve hiába játszanak neves sztárok a filmben, sokuk megjelenése Russell rossz színészvezetése okán nagyon műnek és színpadiasnak hat. Kivétel ez alól Christian Bale, aki újfent bizonyította, hogy a kortárs színművészet egyik legígéretesebb, legsokoldalúbb tagja. Való igaz, hogy a ráosztott karakter hálás alapanyag volt, de Bale kihozta a szerepből a maximumot.
Végszó
Az Amszterdam minden apró hibája ellenére az év egyik legkellemesebb moziélménye. Szórakoztató, vicces, ugyanakkor a mélyebb mondanivalóról sem feledkezik meg.
