173 évvel ezelőtt így írtak az újságok 1848. március 15-éről

-

Március 15-e dicsőséges nap volt a magyar történelemben és egy új korszak kezdete, amelyre méltán büszkék lehetünk. Így nézett ki a mai nap az akkori újságok elmondása alapján.

Reggel a Pilvax kávéházban

pilvax
Fotó: Gracza György: Az 1848-49-iki magyar szabadságharcz története 1. (Budapest, 1894)

173 évvel ezelőtt esős napra virradt a magyar nép. Petőfi, Jókai, Vasvári, Bulyovszky Gyula és társaik 6 óra körül a Pilvax kávéházban (akkor még Szabadság csarnoknak nevezték) gyülekeztek, ahol felolvasták a 12 pontot és Petőfi elszavalta az előző éjszaka megírt szenvedélyes versét, a Nemzeti dalt. Ezután többedmagukkal átvonultak az Egyetem térre, ahol a keserves idő ellenére egyre nagyobb számban gyülekezett a nép.

Vahol Imre a Regélő című újságban így írt: “Márczius 15-én nagy napra viradtunk. E naptól számítva, épen egy évtizeddel ezelőtt dúlt fövárosankban a nagy árvíz, melly gyászemlékezetü esemény eltörlö ellentétéül most tűz ütött ki, feltartózhatlan vulkán rohant ki kebleinkből, nem veszélyes, nem pusztító, de sőt jótékony melegével uj életet, biztos irányt adó az egész haza szellemi fejlődésének. Reggel 8 órakor a sűrűn hulló eső daczára is tömérdek nép kezdett csoportozni a főbb utczák sarkain, mellyekre a következő tartalmú felhívó iratok voltak ragasztva:
MIT KÍVÁN
 A MAGYAR NEMZET?
Legyen
béke, szabadság és egyetértés!…”

Heckenast és Landerer nyomdájában

landerer, szabadságharc-petőfi-március 15.
Fotó: Gracza György: Az 1848-49-iki magyar szabadságharcz története 1. (Budapest, 1894)

Miután nők és férfiak hatalmas tömege előtt Petőfi újra elszavalta a Nemzeti Dalt, valamivel 10 óra után útnak indultak Landerer és Heckenast nyomdájához a Hatvani utcába (később éppen Petőfi Sándor javaslatára lett ez a Szabadsajtó utca), ahol kinyomtatták a 12 pontot és a Nemzeti dalt.

“Az igy lefoglalt nyomda emberei tüstént dologhoz láttak, s a nemzeti kivánatok és Petőfi, a nép költőjének ez al­kalomra rögtönzött remek Nemzeti dala, a helyett hogy censura, az az, bizonyos halál büntetés bárdja alá bocsátattak volna, csakhamar ki lőnek nyomatva, s a nép közt több ezer példányban elterjesztve.”(Regélő – Pesti Divatlap – 1848. március 19.)

“Az eső egyre szakadt, de ez koránsem oltá el, sőt még inkább felszítni látszott a lelkesedés tüzét, elannyira, hogy az esernyő ótalmazó kényelméről mindenkinek le kellett mondania….A szónoklatok melegével élesztgetett nép az eső miatt, mint mondám, koránsem tágított, sőt a nyomda előtt mindinkább tömegesült. A többi közt közkívánatra, Petőfi Sándor ekkor már másodízben szavalá el ihletett lelkesedéssel, és látnoki arczkifejezéssel az általa költött Nemzeti dalt…
Valahányszor
a strophák végszavait nyomatékosan kiemelte, a meg feltartott kezekkel riadá az „Esküszünk“ szót, mellyet a kivívott sajtószabadság uj oltáránál ünnepélyesen tett vala le, s mennydörögve viszhangoztatott. (Regélő – Pesti Divatlap – 1848. március 19.)

Délutáni események: megnyílnak a Városháza és Táncsics budai börtönének kapui

táncsics
Táncsics kiszabadítása, Fotó: Hungaricana

Délben aztán szétoszlott a tömeg, de megállapodtak abban, hogy 3 órakor újra összegyűlnek és elindulnak kiszabadítani börtönéből Táncsics Mihályt. Eközben, 2 óra tájban Petőfi az imént idézett lap szerkesztőjéhez, Vahot Imréhez ment, akit ünnepélyesen felszólított, hogy ezután cenzúra nélkül nyomtassa lapját. Ahogy aztán Vahot is írja, 3 óra után nagy dolgok történtek Pest városában: a Nemzeti Múzeum előtt gyülekező tömeg a Városházára indult, ahol a nép előtt kitárultak az ajtók és a tömeg óhajának megfelelően aláírták a 12 pontot, amely így készen állt, hogy benyújtsák az országgyűlés elé. 4 óra után a tömeg átment Budára, hogy kieszközölje Táncsis szabadon bocsátását: “Stancsics megdöbbenve hallá tömlőczébe a kiszabaditásaért jött nép háborgó tengerének moraját, s midőn megtudá, hogy szabad, midőn látá, hogy nem csak ö, hanem vele együtt a nép, testvérei is, szabadok, midőn neje kebelére borult s barátai, megszabaditói ölelék, csókolák, az elfogultság miatt alig tudott szólani, magához jöni, és csak égő könyei beszélték ki helyette forró hálaérzelmeit.” (Regélő-Pesti Divatlap, 1848. március 19.)

Bánk bán kokárdával

Hangos üdvrivalgás közepette a nép ezután saját kezével húzta át egy kocsin Táncsicsot a Nemzeti Színház elé, ahol Bajza József rendelete szerint a korábban betiltott Bánk bánt tűzték műsorra. A színészek és színésznők mind kokárdával a mellükön játszottak és miközben folyt az előadás az ünneplő tömeg is bevonult a színházba. A korábban Petúr bánt játszó Egressy Gábor kivonta kardját és  elszavalta a Nemzeti dalt, amelyről Vahol Imre így írt a Regélőben: “az annyira népszerűvé vált dalt olly megrenditö, ihletett előadással szavalá, hogy az „Esküszünk!“ végszó önkénytelenül, s megannyiszor öszhangzó dördülettel hangzott le minden ajakról, s még a szavaló körül állott, s énekre készülő színházi tagok is fölemelt karokkal esküvének hűséget a szabadság istenének.”

Majd így összegezte március 15-ének éjszakáját: “Estve az egész Budapest, még a nádori lakot, s a katonai laktanyákat sem véve ki, a kivilágítás fényözönében úszott, mi képét tükrözé teljesen felvilágosodott korunk- és nemzetünknek. A szabadság meggyujtott nagyszerű szövétnekének látására az ikerváros minden lakója, örege apraja kilépett lakából, az utczákon a szabadság ünneplett istenasszonyát szakadatlanul éljenező csapatok vonultak el nemzeti zászlóikkal, kik közt a nyomdák blouseba, kék ingbe öltözött s fehér papirsapkát feltett viselő szedői , nyomói, magasan hordozva a sajtószabadság zászlóit, legsajátosabban néztek ki;… Örömittasság sugárzott százezerek arczán, közlelkesedés hangzott százezrek ajkán.”

Jókai Mór március 19-én megjelent folyóiratában, az Életképekben az első oldalon eképpen összegezte a  négy nappal korábbi eseményeket:

“A forradalom kiütött. Magyarhon dicsősége napjait kezdi élni. Vidéki levelezőink tudni fogják: hogy ezentúl melly dolgokról kell írniok. Béke, szabadság és egyetértés. A nép kivítta jogait egy csepp vér nélkül, jelen lap már sajtószabadság mellett jelenik meg. Legyünk rajta, hogy a béke vidéken is föntartassék. Isten és a szabadság lelke velünk!” (ÉLETKÉPEK – 1848. MÁRCIUS 19.)

Március 15-e eseményei nem csak ezen a napon zajlottak, hiszen ennek az új korszaknak az előkészítése már néhány évtizeddel ezelőtt a reformkorban megkezdődött. És jóllehet mi most a pesti eseményekbe pillantottunk be, nem csak itt, hanem Pozsonyban, az országgyűlésben is jelentős munka folyt. Végül – a márciusi ifjaknak hála – március 15-e nem “csak” nemzeti ünnepünk, hanem egyben a magyar sajtó napja is, annak emlékére, hogy 1848. március 15-én ezen a napon született meg a magyar sajtó első szabad terméke…

Ha tetszett, olvasd el ezt is:

Jászai Mari, aki nyomorból küzdötte fel magát a csúcsra

 

FRISS CIKKEINK

Hirdetés

Lájkold Facebook-oldalunkat,
nehogy lemaradj a
legfrissebb bejegyzéseinkről!