Salvador Dalí szürrealista művész leginkább az álomszerű festményekről ismert, amelyeket élete során készített. De az ember legalább olyan furcsa volt, mint a munkája.
Dalí szülei úgy hitték, hogy Salvador bátyja reinkarnációja
Nem Dalí volt az egyetlen Salvador a családban. Nem csak apját hívták Salvadornak, hanem korábban a bátyját is, aki mindössze kilenc hónappal a művész születése előtt halt meg. Amikor a híres művész 5 éves volt, szülei elvitték bátyja sírjához, és elmondták neki, hogy ő bátyja reinkarnációja. Ettől kezdve Dalí maga is hinni kezdett benne, elhunyt testvérét énje első változatának nevezte. Idősebb bátyja kiemelkedő szerepet kapott Dalí későbbi munkáiban, ő jelenik meg az 1963-as Halott testvérem portréja című művében is.
Gyermekkorában kezdett festeni
Dalí legkorábbi ismert festménye 1910-ben készült, amikor még csak 6 éves volt. A Figueres tája Katalónia szülővárosának, Figueresnek a buja zöld dombjait és hegyvidéki hátterét ábrázolja. A lenyűgöző darab feltárja az ikonikus művész hihetetlen, vele született tehetségét. A festmény jelenleg a floridai St. Petersburg Salvador Dalí Múzeumában látható.
Kirúgták az iskolából
Dalí a Képzőművészeti Akadémián tanult, ahol egy 19. századi dandyt idéző excentrikus viselkedéséről és öltözködéséről volt ismert. Sajnos azonban soha nem végezte el az iskolát, mert kizárták, ráadásul nem is egyszer, hanem kétszer is. Első eltanácsolása 1923-ban történt, egy diáktüntetésben játszott szerepe miatt. Később visszatért az iskolában, de 1926-ban, közvetlenül az érettségi vizsgája előtt másodszor is kizárták.
Nem használt drogokat
Noha szürreális alkotásai és különc viselkedéséből másként következtethetnénk, a művész semmilyen vegyi anyagot nem használt állapotának megváltoztatására. Sőt, egyszer kijelentette: „nem drogozom, hanem én magam vagyok a drog”. Az 1930-as évek elején kreativitásának növelésére kifejlesztett valamit, amit paranoiás-kritikai módszernek neveznek. Ez lehetővé tette számára, hogy hozzáférjen tudatalattijához. Úgy tartotta álomszerű állapotban magát, hogy mereven bámult egy adott tárgyat, amíg az át nem alakult egy másik formába, és ami egyfajta hallucinációt váltott ki.
28 éves korában festette Az emlékezet állandóságát
Furcsa témájával és álomszerű légkörével egyik ikonikus remekműve, Az emlékezet állandósága a szürrealizmus egyik legnagyobb szimbólumává és a világ egyik leghíresebb festményévé vált. Érdekes módon a művész mindössze 28 éves volt, amikor elkészítette ezt a művet, de a kompozícióban szereplő olvadó órák motívuma visszatérő témája lesz későbbi munkáinak.
A szürrealisták nem fogadták be maguk közé
Bár Dalít a szürrealista mozgalom kulcsfigurájának tekintik, a csoport egyáltalán nem örült neki, amikor karrierje elején közéjük került. A csoportból ugyanis sokan kommunisták voltak, és nem nézték jó szemmel Dalí fasiszta szimpátiáját, és nyugtalanítónak találták Hitler iránti furcsa rajongását. Egyszer azt mondta: „Gyakran álmodtam Hitlerről, ahogy más férfiak nőkről álmodoztak, sőt odáig mentem, hogy Hitlert is belefoglaltam a műalkotásaimba.”
Híres bajszát egy másik spanyol festő ihlette
Dalí a 20-as éveiben kezdett elegáns bajuszt viselni, méghozzá Diego Velázquez, a barokk korszak híres művésze és portréfestője után.
Rendkívüli házassága volt
Elena Ivanovna Diakonova, akit Gala néven ismernek, tíz évvel volt idősebb Dalínál, és Paul Éluard szürrealista költő felesége volt. Amikor 1929-ben először találkozott vele, szerelmük hamar szárba szökkent, és Gala végül elvált Éluardtól. Dalíval 1934-ben házasodott össze, annak ellenére, hogy Dalí családja nem volt éppen nyugodt amiatt, hogy feleségül vett egy idősebb orosz nőt, aki éppen válófélben volt. Gala kulcsszerepet játszott a művész karrierjében, üzletvezetője és múzsája lett.
Becsapta Yoko Ono-t
A mindig tréfára vágyó Dalí egyesek szerint kissé szélhámos is volt. Állítólag Ono szeretett volna vásárolni egy szálat a férfi híres bajuszából, aki végül igen kreatívan oldotta meg az üzletet: 10 000 dollárért szőrszál helyett egy fűszálat adott el neki.
Elkészítette Alice Cooper hologramját
Bár elsőre valószínűtlen párosításnak tűnik, Salvador Dalí és a zenész Alice Cooper kölcsönösen rajongtak egymásért. Cooper a szürrealista festőről mintázta korai színpadi műsorait, és amikor Dalí ezt felfedezte, le volt nyűgözve. Dalí emberei felhívták a menedzseremet, és közölték, hogy Dalí mintha az egyik festményét látta volna életre kelni, és szeretne együtt dolgozni vele.
Dolgozott együtt a Disney-vel
1946-ban Salvador Dalí és a Disney tervezője, John Hench együtt dolgozott a Destino című animációs filmen. Dalí 22 olajfestményt és számtalan rajzot készített, amelyeket Hench aztán filmforgatókönyvekké alakított. Azonban mindössze 8 hónap múlva a munka anyagi okok miatt leállt, és a film befejezetlen maradt. Mindössze 15 másodpercnyi bemutató tekercs készült el.
Az éttermekben rajzaival fizetett
A takarékos és okos Dalí innovatív módszert talált arra, hogyan spóroljon az éttermekben. Azt mondják, amikor egy nagy baráti társasággal vacsorázott, felajánlotta, hogy kifizeti a számlát. Csekkel fizetett, és rajzolt is valamit a hátuljára tudván, hogy a csekket soha nem váltják be, mivel az általa hagyott firka sokkal, de sokkal értékesebb.
Divattervezőként is alkotott
Dalí szerette a divatot, és több alkalommal dolgozott együtt Elsa Schiaparelli olasz tervezővel, aki az ő alkotásai alapján készítette terveit. Különösen a „Homár telefon” volt az inspiráció, amelyet követően az 1930-as években egy homár mintás ruhán dolgoztak együtt Wallis Simpson, Windsor hercegnője számára. Dalí cipő alakú kalapot, csatként ajkakkal ellátott övet, parfümös üvegeket és számos textilmintát is készített. 1950-ben közeli barátjával, Christian Diorral pedig együttműködött egy divatprojektben, amelyet a jövő ihletett. Így készült el az a ruha, amely az „Egy ruha 2045-re” nevet viselte.
Felépítette saját múzeumát
Dalí nemcsak saját múzeumot hozott létre, hanem itt is temették el. A szülővárosában, Figueresben található projekt az 1960-as években indult, amikor a katalán kisváros polgármestere felkérte Dalít, hogy adományozzon egy műalkotást a városi múzeumnak. Ám ő ennél sokkal többet akart, így a város színházát – amely a spanyol polgárháború alatt majdnem elpusztult – egyben múzeummá is átalakította. A múzeum hivatalosan 1974-ben nyílt meg, majd Dalí tovább bővítette, sőt élete utolsó éveiben is ott élt. 1989-ben bekövetkezett halála után a színház színpada alá temették. Ma a múzeum évente több mint 1 millió látogatót vonz, akik özönlenek, hogy megnézzék műalkotásainak legnagyobb gyűjteményét.
Védjegyének számító bajusza még mindig érintetlen
2017 júliusában Dalí holttestét exhumálták, egy María Pilar Abel Martínez nevű nő kérelmére, aki azt állította, hogy a művész lánya. Az exhumálás bebizonyította, hogy tévedett, de feltárt egy szürreális felfedezést: a spanyol művész bajusza még mindig tökéletesen ápolt volt. Narcis Bardelet, aki Salvador Dalí testének bebalzsamozását végezte maga is ledöbbent, amikor meglátta, mert arra még ő sem számított, hogy a bajusz teljesen sértetlen lesz.
