Umberto Eco az irodalom művésze volt. Nem csak regényíró, hanem irodalomkritikus és akadémikus, egy igazi polihisztor. Műveinek nagy részét átjárják az irodalmi és történelmi utalások, néha enciklopédiákra emlékeztetnek, de mindig tökéletesek.
1980-ban jelent meg A rózsa neve című első regénye. Tizenéves korom végefelé olvastam először. Persze még a felét sem értettem, de annyira izgalmas volt, hogy teljesen elvarázsolt és szerettem, ahogyan összekeveredett benne a rejtély és a történelem. Az 1327-ben játszódó történet Baskerville-i Vilmos barátot és Melki Adsót követi nyomon, amint egy észak-olaszországi bencés kolostorba utaznak, hogy részt vegyenek egy eretnekséggel kapcsolatos vádakról szóló vitában. Amikor egy miniatűrfestő, Otrantói Adelmo meghal, a kolostor apátja megbízza Vilmost a nyomozással, akinek nagy szüksége van képzett logikájára, ahogy egyre többen halnak meg. Amikor azonban az inkvizíció könyörtelen tagja, Bernard Gui megérkezik, a nyomozás kisiklik. A főinkvizítor egy eretnek összeesküvésként értékeli az eseményeket, Az apát egyre idegesebb lesz, hogy Vilmosnak még nem sikerült megtalálnia az igazi gyilkost.
A nyomozás során bőven van részünk misztikumban és izgalomban, és egymás után tárulnak fel előttünk érdekesebbnél érdekesebb történelmi részletek. Sose felejtem el, éppen a szobámban az ágyamon kuporogva olvastam… a szemem kis híján leragadt a fáradtságtól, amikor valami olyasmi történt, amit azóta sem tapasztaltam: egy villámcsapás olyan fényesen villant, hogy csukott szemmel is láttam a szoba minden részletét. Mintha berántott volna a könyv, szinte eggyé váltam a történettel. Szerintem ez Umberto Eco egyik legnagyobb zsenije: olyan részletességgel tud írni, hogy teljesen belefolyunk a történetbe, bármelyik regényéről legyen szó.
- Umberto Eco 1932-ben született Észak-Olaszországban, Alessandriában, a család 13. gyermekeként. Diákként filozófiát, történelmet, irodalmat és neveléstudományokat tanult. Tanulmányait 1954-ben fejezte be Aquinói Tamásról szóló doktori disszertációjával. 1962-ben megnősült. Könyvírói pályafutása A rózsa neve című könyvvel kezdődött, amely 1980-ban jelent meg.
- Bár édesanyja és apja örömmel olvastak, Eco nagyszülei váltották ki a fiatal Umbertóba a könyvek iránti szeretetet. Anyai nagymamája heti két-három könyvet hozott haza neki a községi könyvtárból. Apai nagyapja nyugdíjas korában hobbiként könyvkötészetbe kezdett. A második világháború alatt mindig az ifjú Eco feladata volt, hogy felhozza a pincéből a szenet. Ahogy leereszkedett a föld alá, egyben egy könyvkincstárba csöppent. Nagyanyjának, aki megrögzött olvasó volt olyan klasszikus szerzők könyvei voltak, mint Balzac, Dickens és Darwin, valamint mindenféle regények és képregények. Eco mindet elfogyasztotta.
- Serdülőkorában Eco sok képregényt olvasott, és még a sajátját is megírta. A The Paris Review-nak adott interjújában felidézte, hogy órákat töltött azzal, hogy a könyvei úgy nézzenek ki, mintha nyomtatták volna, bár a munka olyan intenzív volt, hogy egyiket sem fejezte be.
- Eco már egyetemre járt, amikor a középkori filozófia és irodalom tanulmányozása mellett döntött. Szerelmes volt a középkorba, méghozzá annyira, hogy párizsi kutatóútja alkalmával csak az abban az korban létező utcákon járt.
- Eco soha nem találkozott olyan kulturális tartalommal, amely ne varázsolta volna el. Jóval azelőtt, hogy regényíróként felfigyelt volna rá a világ, Eco az 1962-es Opera Apertával (magyarul: A nyitott mű) szerzett hírnevet a tudományos világban. Ebben azzal érvelt, hogy a szövegek nyitottak és rugalmasak az olvasótól függően.
- Ugyanebben az évben feleségül vette Renate Ramge német grafikust, két gyermekük született, Stefano és Carlotta. Életét főként milánói lakásában és urbinói nyaralójában töltötte.
- Umberto Eco imádta a nyomozós sorozatokat, mint a Strursky és Hutch, Colombo, Miami Vice és a CSI. Ez a detektív-műfaj iránti megszállottság jelenik meg A rózsa neve című művében is. A könyvből film is készült, amelyben a főszerepet Sean Connery és Christian Slater játsza.
- Eco komoly ritkakönyvgyűjtő volt. Személyes könyvtára több mint 50 000 kötetet foglalt magában Egyik alkalommal, amikor a titkárnője katalogizálni akarta a könyveket, Eco megkérte, hogy inkább ne tegye.
- Eco regényeit több mint harminc nyelvre fordították le, és mindig szorosan együttműködik fordítóival az egyes nyelvek finomságaiban.
- Az összeesküvések, a hazugságok és a féligazságok olyan témák, amelyek folyamatosan jelen vannak Eco történeteiben. Különösen A Foucault-inga, a Baudolino és a legutóbbi, A prágai temető című művei tartalmaznak olyan szereplőket, amelyek összeesküvés-elméleteket alkotnak, amelyeket mások igazságnak tekintenek.
- Fiatalkorában Eco szeretett trombitálni. Aztán a 70-es évei közepén vásárolt egy új hangszert, és újra játszani kezdett.
- Filozófiát és bölcsészettudományt tanult a torinói egyetemen, majd különböző helyeken dolgozott professzorként. 1971-től a bolognai egyetem szemiotika tanszékének vezetője volt, és harminc különböző egyetem kapott tiszteletbeli oklevelet.
- Két évig küzdött hasnyálmirigyrákkal, 2016. február 19-én, 84 éves korában hunyt el milánói otthonában.
