Hajzer Nikolett gyerekkora óta együtt él az Operaház Gyermekkarával, eleinte a kórus tagja volt, néhány éve pedig a Gyermekkar vezetője. Hosszú évek óta minden karácsonya a Diótörőről szól, amely számára is egy feledhetetlen karácsonyi élmény, akárcsak a közönség számára. Erről mesélt most nekünk…
Gyerekkorodban tagja voltál az Operaház Gyermekkarának és magad is énekeltél a Diótörőben. Hogyan éled meg, hogy most már a vezetőjeként vagy részese ennek a csodálatos történetnek?
Ez tényleg egy elég különleges dolog és nekem is egy nagyon különleges érzés. Éppen most, karácsony környékén jutott eszembe, hogy 12 éves korom óta minden évben gyakorlatilag színházban töltöm a karácsonyt. És a varázs azóta is ugyanaz! Persze rengeteg minden változott az évek alatt és ma már sokkal több az én felelősségem, de ezt a fantasztikus érzést nem lehet megszokni. Minden karácsony alkalmával nagyon jó.
Hogyan emlékszel vissza, milyen volt akkoriban a karácsonyi előadás?
Gyerekként ezt egész más volt megélni. Akkoriban számomra az volt a lényeg, hogy minél többet szerepelhessek és ezért mindent megtettem: pontosan megtanultam a darabokat és igyekeztem úgy viselkedni, hogy színpadra kerülhessek, mert mindannyian a karácsonyi Bohéméletben akartunk szerepelni. A december 25-i volt a kiemelt előadás, nagyon jót jelentett, ha valaki oda be volt osztva. A Diótörőt ekkoriban még a felnőttkar énekelte, és gimnazista voltam, amikor átadták a gyermekkarnak. Az elmúlt években látástól-vakulásig a színházban voltunk, napi két előadást énekeltünk végig a gyerekekkel, és rengeteg jótékonysági koncertet vállaltunk el a karácsonyi időszakokban. Normális esetben december 1-31-ig gyakorlatilag együtt élünk a gyerekekkel. De idén karácsonykor semmi nincs. 12 éves korom óta ez az első karácsonyom, amit nem színházban töltök. Sokan szinte tényleg nem találjuk a helyünket, mert ilyen nem volt még. De jó visszagondolni az elmúlt évekre, mert ennek az ünnepi időszaknak mindig elképesztő hangulata volt a színházban olyan, amit máshol nem tudsz megkapni. Ez egy nagyon felemelő dolog.
2015-ben született meg a Diótörő balett felújított változata. Miben más ez, mint a korábbi?
Nagyon szerettem a régi változatot, már csak azért is, mert nagyon sokszor láttam, és annak volt egy kicsit régies hangulata. A mostaniban viszont álomszépek a jelmezek és egészen más a koreográfia is. A régi egy kicsit poros előadás volt a szó jó értelmében, de nézőként így is megvolt és megvan most is a varázsa. Amikor az Operaházban ment az előadás, a zenekari árokban énekeltünk, néhány éve, mióta az Erkel Színházban megy előadás, fent vagyunk a páholyban. Innen nagyon jól lehet hallani minket, bár mi kevésbé halljuk a zenekart. Mondhatjuk, hogy a zenekar részét képezzük, mi is feketében vagyunk, akárcsak a zenekar tagjai, ami azért is jó, mert mindenki kaphat karácsonyra egy elegáns ruhát, hogy a Diótörőben szépek legyünk.
Milyen érdekes részletre tudsz visszaemlékezni a korábbi évekből?
Ez egy nagyon jó közösség, rengetegen hoznak egymásnak kis ajándékot és szokottnál is több figyelmesség van karácsony idején. És ilyenkor a gyerekek szeme még csillogóbb. Minden előadónak, így a gyerekek számára is nagyon különleges az atmoszférája, egy olyan lelkiállapot ez, amely mindig izgalmas és ezért szívesen jönnek ide. Eszükbe sem jut, hogy otthon maradjanak. Amikor fiatal voltam és a Gyermekkar megkapta a Diótörőt, emlékszem, hogy már kezdés előtt bementünk és ott ültünk a backstage-ben, mielőtt mi következtünk volna a darabban, és csak csodáltuk az előadást. Minden alkalommal hatalmas élményt jelentett, annak ellenére is, hogy minden nap együtt dolgoztunk a balettosokkal.
A Diótörőben mindössze egyetlen olyan rész van, amelyben énekel a kórus. Miért van ennek mégis ekkora jelentősége?
Igen, a Hópelyhek táncában énekelünk, de ezen a számon belül viszont négyszer. Maga a dallam ugyan nem nehéz, de nagyon kell figyelni, hogy mikor melyik variációt énekeljük. Ami viszont tényleg nehezíti a feladatot, hogy a végén nagyon sokáig kell nagyon magasan tartani a hangot, amit nem mindenki tud elénekelni. Ez nem igazán gyerekbarát. Nem véletlen, hogy régebben a felnőttkar énekelte és csak egy bizonyos idő után adták át. Ráadásul az Erkel Színházban annyira kiemelt helyen vagyunk, hogy minden apró hiba kihallatszik.
Úgy tűnik, hogy a Diótörő nem tud kimenni a divatból. Mitől olyan különleges és népszerű évről évre?
Viszonylag széles réteget tud megérinteni és 0-99 éves korig mindenki szereti. A zenéje nagyon univerzális – a szó jó értelmében – könnyen befogadható és megjegyezhető. És persze nagyon szép is. A kisgyerekeknek is érdekes, és szerintem főleg azért nem tud kimenni a divatból, mert őket is el lehet hozni és a sok gyors váltás miatt, nem kalandozik el a figyelmük. Négyéves voltam, amikor először láttam, és bár az Egérkirálytól úgy megijedtem, hogy sírva fakadtam, ámulva néztem végig az előadást. Nagyszerű karácsonyi program, mert sok olyan összetevője van, amitől az egész családnak jó lehet.
Ezt megelőzően minden évben rengeteg előadásotok volt karácsonykor. Hogyan oldják meg a gyerekek ezt a sok feladatot?
Tavaly 32 Diótörő előadás volt decemberben, a többivel együtt közel 40. A vége fele már látszik rajtuk a fáradtság, de mivel én osztom be őket, igyekszem úgy váltogatni, hogy a strapabírókat hagyom bent erős oszlopként és köréjük építem a többieket. A Diótörőnél főleg a nagyobbak viszik hátukon a darabot és melléjük osztom be a kisebbeket.
Mi várható a következő évben?
Nem is tudom… örülnék, ha nem az online próbát kéne tartanom, mert egy ideig izgalmas és mivel mindenki nagyon ügyes, tényleg lehet haladni így is, de ez nem olyan, mintha ott lennénk. Meglátjuk, hogy mikor lesz lehetőségünk élőben próbálni. Most örökérvényű darabokat tanítok, amelyek minden évadban vannak, így legalább ezekkel tudunk haladni… de hogy mi lesz, azt a világon senki nem tudja. Abban bízom, hogy jövő karácsonykor már minden a megszokott kerékvágásban megy majd. Egyelőre az a biztos, hogy január 31-ig nincs előadás, ezért januárban csak stúdiófelvételeket csinálunk majd. A legrosszabb az egészben, hogy nincs egy végcél, és nem tudom azt mondani a gyerekeknek, hogy még hat hónap és egy hatalmas koncertet adunk, amikor vége ennek az egésznek. De, amit lehet, azt csináljuk, ehhez folyamatos újra tervezés és rugalmasság kell, és minden képességünket elő kell vennünk, ami tovább lendít minket az úton.
Olvasd el ezt is:
Pokorny Lia meglepő, örökre szóló karácsonyi ajándékkal lepte meg szeretteit
