Véletlenül egy valós személyről mintázta legismertebb regénye, a Jane Eyre hősét. Szokatlanul kistermetű volt, de tanítványai szerint látott a sötétben is. 205 éve született a romantikus irodalom egyik legelismertebb írója, Charlotte Brontë.
1816 április 21-én született egy vidéki lelkész hat gyereke közül a harmadikként. Két nővére még gyermekkorukban, egy bentlakásos iskolában hunyt el feltehetően a rossz körülmények miatt. Charlotte erről az intézményről mintázta leghíresebb regénye, a Jane Eyre (korábbi magyar kiadásaiban A lowoodi árva) Lowoodját. Életben maradt lánytestvéreivel, Emily-vel és Anne-nel mindhárman különleges írótehetséget árultak el. Ahhoz azonban, hogy ki is adják műveiket, férfi nevek mögé rejtőztek. Charlotte mindössze 38 évet élt, 1855-ben hunyt el és még ezzel is túlélte szintén író húgait. Ez alatt a rövid idő alatt sikerült nekik maradandót alkotni az irodalom területén. Könyveiket ma is olvassák. Charlotte öt kötetet írt, az utolsó, Emma című azonban töredékesen maradt. Életében csak a Jane Eyre (1847), a Shirley (1849) és a Vilette (1853) jelent meg. Az angoltanár című műve már csak posztumusz jelent meg 1857-ben.
1. A Jane Eyre ajánlásával kisebb irodalmi botrányt okozott
Charlotte egyik irodalmi ideálja William Makepeace Thackeray (1811-1863) volt, így neki ajánlotta a Jane Eyre első kiadását. Amiről azonban sajnos a lelkes, de a fővárosi irodalmi körökön kívül mozgó Charlotte nem tudhatott, hogy Thackeray-nek tényleg volt egy súlyos mentális problémákkal küzdő felesége, akit az otthonában elzárva tartott. A sztori meglehetősen hasonlított ahhoz, hogy a Jane Eyre férfi főhőse, Edward Rochester titokban a padlásra zárva tartja őrült feleségét. Az író magánélete nyílt titok volt londoni társasági körökben, ahol azt gondolták, hogy a Currer Bell nevű új író valószínűleg ismeri Thackeray-t és róla mintázta Rochester figuráját.
Később, amikor személyesen is találkoztak Thackeray egyszerűen jót nevetett a dolgon, de Charlotte halálra vált, amikor megtudta az egybeesést.
2. Beleszeretett egy nős tanárba
Charlotte mindössze 21 éves volt, amikor Emily húgával elhagyta Yorkshire-t és Brüsszelbe utaztak nyelvet tanulni. Úgy vélték az új képességek segítségével el tudják majd indítani a saját iskolájukat. Jól is haladtak tanulmányaikkal a Pensionnat Héger iskolában, azonban Charlotte hamarosan beleszeretett az egyik tanárba, a szigorú Constantin Hégerbe.
Egyes elképzelések szerint az akkor 33 éves férfi inspirálta a Jane Eyre Mr. Rochesterének alakját. Sajnos azonban abban is osztozott irodalmi képe tulajdonságaiban, hogy szintén nős volt. Charlotte még hazautazásukat követően is szenvedélyes hangú levelekkel ostromolta a férfit. „Tudom, hogy nem lesz majd többé türelmes velem, ha elolvassa a levelemet. Azt mondja majd, hogy túlzottan felizgatom magam, sötét gondolataim vannak, és így tovább. Hát legyen, Monsieur – nem próbálom igazolni magam, elfogadok minden szemrehányást, amellyel illet – de csak azt tudom, hogy nem vagyok képes – és nem is áll szándékomban teljességgel belenyugodni a mesterem barátságának elvesztésébe. Inkább elviselném a legnagyobb testi kínokat, minthogy szívemet állandóan mardossa a megbánás égető kínja.” A férfi soha nem válaszolt a levélre, hanem egyszerűen összetépte azt. Az utókor pedig azért ismeri a tartalmát, mert a felesége viszont valamiért összeragasztotta a darabokat. Így kerülhetett a British Library-be.
3. Utálta a tanítást
Egy nevelőnőről szóló regénnyel befutó szerzőtől némileg ironikus módon kifejezetten gyűlölte a tanítást és a diákokat. Charlotte egy évet töltött el Roe Headben diákként, amikor felajánlották neki, hogy tanítson az intézményben. Hamarosan azonban rájött, hogy a diákok és a tanárok élete nagyon különböző az iskolában. Az ebben az időben vezetett naplója vitriolos, dühös leírás arról, mennyire utálja a diákjait – és saját magát is. Beszámolt arról, milyen ostoba légkör uralkodik az intézményben, ahogy a könyvek és a társaság is ostoba. Rövid ideig két húga, Emily és Anne is az iskola tanulói voltak távozásukkal azonban a tanítással szembeni utálata olyan mértéket öltött, hogy mentálisan is összeomlott. Olyan betegségeket fedezett fel magán, amelyeket senki más nem látott. Végül orvost hívtak hozzá, aki azt tanácsolta, hogy térjen vissza a családjához Haworth-ba, vagy meghal.
4. Jól látott a sötétben, de világosban alig
Az írónő meglehetősen rövidlátó volt. Ez feltehetően az édesapjától örökölte. A férfit meg is operálták szürkehályoggal, amelyet ebben az időben még altatás nélkül végeztek. Charlotte-nak olyan rossz volt a szeme, hogy fel kellett hagynia a zongorázással, mert nem látta a kottát. Ennek ellenére tanárkorában a diákjai meg voltak győződve róla, hogy tökéletesen lát a sötétben is. Ezt a képességét varázslatnak hitték.
5. Meglepően alacsony volt
Az irodalom óriása a valóságban meglehetősen pöttöm volt. Charlotte magasságát a Brontë Parsonage Museum-ban őrzött ruhái, köztük a cipője, fűzője, kesztyűje és ruhái alapján alig 140 centire becsülik. A három nővér közül a maga 170 centijével Emily volt a legmagasabb. Charlotte-ot nagyon foglalkoztatta a magassága és általában a külseje. Kiadója és közeli barátja, George Smith szerint „minden zsenialitását és hírnevét odaadta volna azért, hogy gyönyörű legyen.”
6. Nem-házasodási paktumot kötött a legjobb barátnőjével
Annak ellenére, hogy a Brontë nővéreket a közvélekedés vénkisasszonyoknak és világtól elzárt papleányoknak tartja,
Charlotte valójában három házassági ajánlatot is kapott.
Legalábbis amiről tudunk. A külsejével kapcsolatos kétségei ellenére felkeltette a férfiak érdeklődését. Először legjobb barátnője, Ellen bátyja, Henry Nussey kérte meg a kezét, a lány azonban nemet mondott. A férfi ezt követően Emily Prescott-ot vette nőül és a derbyshire-beli Hathersage plébánosa lett. Azonban a romló mentális egészsége miatt mindössze két évig maradt ebben az állásban, ezt követően elmegyógyintézetbe szállították, ahol 1860-ban felakasztotta magát.
Charlotte két legjobb barátnője, Ellen Nussey és Mary Taylor mindketten sokáig éltek, de egyikük sem ment férjhez. Maga Charlotte is kikosarazott mindenkit egészen 38 éves koráig. Ekkor édesapja segédlelkészének, Arthur Bell Nicholls-nak mondott igent. A férfi becsületére legyen mondva, hogy állhatatos volt: egy évvel korábban már megkérte a nő kezét. A visszautasításkor pedig „úgy könnyezett, ahogy még egy nő sem tette volna”.
Ellen az eljegyzés hírére annyira megharagudott Charlotte-ra, hogy az addigi napi levélváltásukban hónapokig tartó szünet állt be. (A történet meglehetősen hasonló ahhoz, ahogy Elizabeth Bennet reagált Charlotte Lucas házasságára a Büszkeség és balítéletben – 1813-ban) Végül sikerült rendezniük a viszonyukat még éppen időben, hogy Ellen koszorúslány lehessen az esküvőn. Mindezek alapján feltételezik, hogy még fiatal lányként egyezséget kötöttek, hogy soha nem mennek férjhez és együtt öregszenek meg. Ennek okait azonban csak találgatják a kutatók.
Charlotte azonban
nem sokáig élvezhette a házasélet örömeit, mert mindössze kilenc hónappal az esküvő után – terhesen – elhunyt.
A hivatalos dokumentumokon tuberkolózis szerepel a halál okaként, azonban több kutató is úgy véli, hogy a vészes terhességi hányás miatti kiszáradás okozta a halálát.
7. Charlotte őrzött egy darabot Napóleon koporsójából
A viktoriánusok meglehetősen vonzódtak a ma már morbidban tartott csecsebecsékhez, mint a hajból font képek és tárgyak. Mielőtt nyilvánvalóvá vált volna a lány diákét meghaladó lelkesedése, Charlotte szívesen látott vendég volt Constantin Héger és felesége otthonában. Olyan jóban volt a házaspárral, hogy mivel ismerték a Wellington herceg iránti rajongását, Héger neki ajándékozott egy darabot Napóleon koporsójából, melyet korábban vásárolt. Az ereklyét ma a Brontë Parsonage Museum-ban őrzik.
8. Nem kedvelte a házimunkát
Emily Brontë imádott minden ház körüli teendőt és Haworth-szerte köztudott volt, hogy ő készíti a legjobb kenyeret a faluban. Charlotte nővére nem volt ilyen házitündér. Amikor az édesapját megműtötték, Charlotte elkísérte Manchesterbe, hogy segítsen neki, amíg visszanyeri a látását. Az ekkor írott leveleiből kiderül, milyen küzdelmesnek találta a bevásárlást és a főzést. Az első vasalási próbálkozásaival pedig sikerült elégetnie minden ruhát.
9. Nem Brontë volt a család eredeti neve
A családfő egy meglehetősen szegény ír családból érkezett a mai Észak-Írország területéről. A szerencséjének és a szorgalmának köszönhetően sikerült ösztöndíjat szereznie a Cambridge Egyetemen. Az iskolában mindent elkövetett, hogy eltitkolja szegényes származását. Ennek része volt, hogy az eredeti vezetékneve helyett, amely Brunty vagy Prunty lehetett, felvette a Brontë nevet. Azért esett a választása erre a szóra, mivel latinszakosként tudta, hogy mennydörgést jelent, emellett egy olasz sziget neve is volt, mely egyik kedvenc történelmi alakja, Nelson admirális tulajdonában volt.
10. Charlotte első regényét minden angol kiadó visszadobta
Sokat úgy gondolják, hogy a Jane Eyre volt Charlotte első műve, azonban ez nem igaz. Első regénye A professzor című könyv volt. Emily-vel és Anne-nel együtt azt tervezték, hogy közösen adják ki hármuk könyveit, azonban míg az előbbi könyve, az Üvöltő szelek, illetve az utóbbié az Agnes Gray együtt került publikálásra, addig Charlotte műve nem kellett senkinek. Ez a könyve csak a halála után jelent meg annak ellenére, hogy erőfeszítést nem kímélve Anglia összes kiadójának elküldte a kéziratot. Csak második kötetével, a Jane Eyre-rel sikerült elismerést kivívnia.
(via historypress.co.uk)
További cikkeinkért kattints!
A magányos vénlány, aki szexmentes románcokat írt – Mítoszok Jane Austenről – és a valóság!